Álmomban már meghaltál

Utoljára Stephen King Ragyogás című könyvét vittem ki a szobából lefekvés előtt, de most újra elgondolkodtam rajta, hogy talán jobb lenne nem egy szobában aludni a szereplőkkel June Cohner pszichothrillerjének nemcsak a története érdekes, de a nyelvezete és a karakterek megformálása is üdítően irodalmi.

Judit (June Cohner) regénye nem csak nagyon tetszett, de meg is lepett. Valaki, akit én két lábbal a földön álló, informatikusként és cégvezetőként dolgozó emberként ismertem meg, egyszer csak előáll egy misztikus thrillerrel…nahát. A könyvet mindenesetre le sem tudtam tenni, egyetlen éjszaka alatt végigolvastam, ami önmagában minősíti az alkotói teljesítményt. És azt szeretném, ha a jövőben Judit sutba dobná a cégvezetést meg az informatikát, és nem csinálna mást, csak írna – mindannyiunk örömére.

A történet érdekes és szórakoztató, a stílus igényes – ez már elég is egy jó krimihez, kellemes, kikapcsoló olvasmányhoz. June Cohner könyve egy picit többet is tud ennél: bevonz az első pillanatban, és nem ereszt, amíg az utolsó sor után be nem csukod a könyvet.

Mindannyian megtapasztaltunk az ébredés közeli tévelygést az álom és valóság határán. Ezt az állapotot fogta meg és mesterien dolgozta fel a szerzö a történetben. Letehetetlen könyv.

Merész témaválasztás, magabiztos történetmesélés, szerethető és érdekes karakterek színesítik June Cohner második könyvét.
A rendkívül izgalmas, civilizációs problémákat feldolgozó krimi az utolsó pillanatig bővelkedik fordulatokban. Ha már úgy érezzük, hogy irányban vagyunk a találgatásban, akkor is tud okozni meglepetéseket.
Robin Cook nyomdokain haladva a tudomány-fantasztikum világába is kalauzol, a hűvös távolságtartás viszont egyáltalán nem jellemző rá: a könyv behúz, érzelmeket gerjeszt - és korántsem csak félelemről van szó.
Utóbbi talán annak is köszönhető, hogy szerzője nő, ami meglehetősen ritka az ilyen típusú, egyáltalán nem könnyed, ám nagyon is szórakoztató krimik terén.
June Cohner bravúrosan ötvözi az utópisztikus krimi műfaját a szépirodalommal, a gazdag jellemábrázolás, a múltba visszatekintés vagy éppen következtetések kapcsán megfogalmazott gondolatai nagyon sokat adnak hozzá a műhöz és ettől lesz egyedi, páratlan mű a Jégverem.

A könyvet egyszerűen nem tudtam letenni, egy szuszra kiolvastam, nagy élvezettel. Amellett, hogy igen Izgalmas, komoly és fontos problémákat feszeget. Csodaszépek a hangulati és a természeti leírások, elgyönyörködnék ezekben, ízlelgetve a leírás szépségét, de az események tovább sodornak. Az emberi kapcsolatok, nő-férfi kapcsolatok leírása is érzékeny, érdekes. 

Egy lélegzetre végigolvastam, és biztos, hogy még egyszer el fogom olvasni. Legalább. Mert elsőre elsodort a történet, annyira izgatott, hogy mi lesz a vége, hogy nem is tudtam a részletekre figyelni, pedig érdemes. Imádom a leírásokat, a hangulatfestést, és a hasonlatokat, amik teljesen eredetiek. Várom nagyon a következő könyvet!

A Jégverem thriller szerintem zseniális, mind a témaválasztás, mind az események füzére, egyszerűen lehetetlen letenni, úgyhogy éppen ezért mindenkinek azt javaslom, lehetőleg ne este későn vegye kézbe, mint én, mert az aznap alvás nélkül fog telni, az bizonyos. Olvasva a könyvet, együtt élek a szereplőkkel, átérzem a dilemmáikat és drámáikat, látom magam előtt a helyszíneket, érzem az illatokat, velük együtt élem át a hatalmas érzelmi hullámokat, ami egy ilyen érzékeny és kényes témakörben fellelhető. Ami külön tetszett, hogy a rejtély megoldása is - bár eredetileg teljesen kiszámíthatatlan, izgalmas és eredeti -, mégis végkifejletében racionális és emberi, Óriási rajongója vagyok a műfajnak, de nálam Stephen King, Joe Neshbo és Camilla Läcberg mellett is rögvest dobogóra került a Jégverem. Alig várom, hogy valami újat olvassak Jane Monroe sorsáról! Köszönöm szépen ezt az élményt