June Cohner
Álmomban már meghaltál
Az év legjobb lélektani thrillere
„Folyton vonzott a rejtély, az ismeretlen, a megfejthetetlen világa – az a világ, amelyről semmit nem tudunk, s amelyet éppen ezért olyannak képzelhetünk, amilyennek szeretnénk. A gyerekeim számára kitalált mesék és a felnőtteknek szánt fantáziavilágok megalkotása mindig elgyönyörködtetett. Aztán lassacskán észrevettem, hogy a képzeletem által teremtett történetek nem csak a szűk környezetem tetszését nyerték el…”
June Cohner az irodalmi értékeket is megcsillantó lélektani krimi (divatos nevén: pszichothriller) egyik legígéretesebb képviselője. Az Ab Ovo kiadó June Cohner regényével az igényes szórakoztató irodalom közönségének szeretne a kedvében járni.
A lélektani krimi főhősének életét fenekestül felfordítja egy gondtalannak induló tengerparti vakáció. Norman Wrayne-t az első vérfagyasztó gyilkosság után különös álmok, hátborzongató rejtélyek és józan ésszel megmagyarázhatatlan élmények taszítják a legsötétebb lidércnyomásba, amelyből az ébredés sem jelent kiutat.
Mi a szerepe mindebben a kifürkészhetetlen szándékú dr. Saul Casey-nek, aki utolsó reménysugárként érkezik Norman életébe? Megfigyelője vagy előidézője a rettenetes eseményeknek, amelyek nemcsak Wrayne-t, de családját is maguk alá temetik? Van-e kiút a rémálomból, vagy Norman számára csakis a halál hozhat megváltást?
A korántsem szokványos választ megtalálhatjuk az Álmomban már meghaltál oldalain. Az élmény pedig eléggé emlékezetes lesz ahhoz, hogy izgatottan várjuk a szerző, June Cohner következő regényét…
“Norman Wrayne lehorgasztott fejjel üldögélt a pricscsén. Az elmúlt hetekben éveket öregedett: közömbös lett, érzéketlen, apatikus. Önvédelem volt ez a részéről, szervezetének öntudatlan reagálása. Ha nem tartja magától tisztes távolságra mindazt a borzalmat, ami történt vele, agya nem tudott volna megbirkózni a rázúduló szörnyűségekkel. Napközben a kihallgatások. Norman már nem tagadott: a hallgatás taktikáját választotta. Bármit mondtak neki, bármit ígértek, bármivel fenyegették: hallgatott. Nem is volt olyan nehéz. Aztán az éjszakák. Ez már rosszabb volt. A börtönben a rémálmai mindennaposak lettek: ahogy elaludt, belecsöppent egy másik világba, amelyben az erőszak, a gonoszság, a sötétség uralkodott; de amely számára éppen olyan valóságos volt, mint a nappali.”
Utoljára Stephen King Ragyogás című könyvét vittem ki a szobából lefekvés előtt, de most újra elgondolkodtam rajta, hogy talán jobb lenne nem egy szobában aludni a szereplőkkel June Cohner pszichothrillerjének nemcsak a története érdekes, de a nyelvezete és a karakterek megformálása is üdítően irodalmi.
- NŐK LAPJA - Álmomban már meghaltál
Judit (June Cohner) regénye nem csak nagyon tetszett, de meg is lepett. Valaki, akit én két lábbal a földön álló, informatikusként és cégvezetőként dolgozó emberként ismertem meg, egyszer csak előáll egy misztikus thrillerrel…nahát. A könyvet mindenesetre le sem tudtam tenni, egyetlen éjszaka alatt végigolvastam, ami önmagában minősíti az alkotói teljesítményt. És azt szeretném, ha a jövőben Judit sutba dobná a cégvezetést meg az informatikát, és nem csinálna mást, csak írna – mindannyiunk örömére.
- dr. Nagy Gábor irodalomkirtikus - Álmomban már meghaltál
A történet érdekes és szórakoztató, a stílus igényes – ez már elég is egy jó krimihez, kellemes, kikapcsoló olvasmányhoz. June Cohner könyve egy picit többet is tud ennél: bevonz az első pillanatban, és nem ereszt, amíg az utolsó sor után be nem csukod a könyvet.
- Gimesi Éva - Álmomban már meghaltál
Mindannyian megtapasztaltunk az ébredés közeli tévelygést az álom és valóság határán. Ezt az állapotot fogta meg és mesterien dolgozta fel a szerzö a történetben. Letehetetlen könyv.
