Leírás
A lélektani krimi főhősének életét fenekestül felfordítja egy gondtalannak induló tengerparti vakáció. Norman Wrayne-t az első vérfagyasztó gyilkosság után különös álmok, hátborzongató rejtélyek és józan ésszel megmagyarázhatatlan élmények taszítják a legsötétebb lidércnyomásba, amelyből az ébredés sem jelent kiutat.
Mi a szerepe mindebben a kifürkészhetetlen szándékú dr. Saul Casey-nek, aki utolsó reménysugárként érkezik Norman életébe? Megfigyelője vagy előidézője a rettenetes eseményeknek, amelyek nemcsak Wrayne-t, de családját is maguk alá temetik? Van-e kiút a rémálomból, vagy Norman számára csakis a halál hozhat megváltást?
A korántsem szokványos választ megtalálhatjuk az Álmomban már meghaltál oldalain. Az élmény pedig eléggé emlékezetes lesz ahhoz, hogy izgatottan várjuk a szerző, June Cohner következő regényét…
“Norman Wrayne lehorgasztott fejjel üldögélt a priccsén. Az elmúlt hetekben éveket öregedett: közömbös lett, érzéketlen, apatikus. Önvédelem volt ez a részéről, szervezetének öntudatlan reagálása. Ha nem tartja magától tisztes távolságra mindazt a borzalmat, ami történt vele, agya nem tudott volna megbirkózni a rázúduló szörnyűségekkel. Napközben a kihallgatások. Norman már nem tagadott: a hallgatás taktikáját választotta. Bármit mondtak neki, bármit ígértek, bármivel fenyegették: hallgatott. Nem is volt olyan nehéz. Aztán az éjszakák. Ez már rosszabb volt. A börtönben a rémálmai mindennaposak lettek: ahogy elaludt, belecsöppent egy másik világba, amelyben az erőszak, a gonoszság, a sötétség uralkodott; de amely számára éppen olyan valóságos volt, mint a nappali.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.